"Az anyák nem mennek betegszabadságra."
„Nékem olyan asszony kell, aki ha beteg is keljen fel.”
Őszi, téli időszakban különösen aktuális téma a megbetegedés. Tömérdek cikk szól kezdő, haladó, de jó eséllyel parázó anyukáknak arról, hogy mi a sürgős, fontos teendő, ha folyik a kicsi orra, vagy ha köhög. Rengeteg bölcsességet, házi praktikát, hard core orvostudományt ilyenkor a nyakunkba osztanak. Csodapárnától kezdve a mindenre jó Salvus vízig. Megoszlanak és megosztanak a vélemények arról, hogy hasznos-e a hűtőfürdő vagy csak egyszerűen gyerek (és anya) kínzás.
Azonban soha, egy szem szó sem esik arról, ha anya - aki igaz úgy néz ki ebben az időszakban, mint egy madárijesztő, ám ettől még hús-vér ember, és mint ilyen meglehetősen könnyen maga is - benyalja a vírust. Mit tegyünk és mit ne, amikor úgy érezzük, kezd leverni a lábunkról a kór? Ezzel a témával valahogy sose foglakozunk, pedig tudjuk jól, hogy a család egészsége valahol az anya egészségénél kezdődik, és nem csak a mentálisnál, hanem a fizikainál is.
Mint az köztudomású, az anyaság 24 órás szolgálat, amihez nem jár se fizetett, se fizetés nélküli, se betegszabadság. Nehéz kérdés…
Ennek ellenére a legjobbat akkor tesszük a családunknak (és magunknak), ha a kezdő tünetek alapján észhez térünk és igenis jelezzük a környezetünk felé, hogy mi bizony gyengélkedünk. Szerzünk egy azonnali helyettest, jobb esetben apát, rosszabban a saját anyukánkat – hiszen az anyaság nem csak 24 órás szolgálat, hanem életfogytiglan is. – Ha ügyesek voltunk, akkor pár nap alatt meg tudunk inni nagyjából háborítatlanul annyi teát, amitől gyakrabban járunk majd a mellékhelyiségbe, mint megboldogult utolsó hetes terhesen, a lakás romokban lesz, az éléskamra kiürül, a mosás halmokban, a gyerekek jó kedvűek és nem különösebben betegek, mi meg gyorsan újra fel tudjuk venni a „szolgálatot”, újult erővel, tettre készen.
De hogyan is vegyük rá erre szeretteinket?
- Előre érzékenyítsük a helyettesünket, hogy bármikor előállhat, hogy megbetegszünk és mindenkinek az lesz a jó, ha gyorsan túl leszünk rajta, és a lehető legrövidebb idő múlva újra talpon vagyunk teljes energiával.
- Ne legyenek túl nagy elvárásaink, a realitáshoz mérten maxoljuk ki a pihenő - inkább rekreációs - időnket.
- Legyünk irtó hálásak a helyettesnek, hogy lehetővé tette a pihenést számunkra.
- Sose éljünk vissza a helyzettel.
- Viszonozzuk, amikor lehet (és ha van rá igény).
Nálatok hogy szokott zajlani az élet, ha lebetegszel? Gyorsabban tudsz gyógyulni tőle? Miből lenne jó, ha több lenne a gyors gyógyuláshoz? Ki tud benne segíteni?
Sok sikert hozzá és kellemes készülődést a … farsangra!
Blaskó Anna, Hr- és munkaügyi szakértő, közgazdász-szociológus, két gyermek édesanyja
Forrás: Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges