Az irodai nassolók 5 típusa – te melyik vagy?

A sokszor monoton munka, az ismétlődő feladatok, az erős koncentráció, a megszokott háttérzajok (nem történik semmi új) és a kora reggel (kapkodva) elfogyasztott reggelitől való eltávolodás mind egy irányba mutat: kell valami változatosság, örömforrás, kényeztetés, energialöket. Kigurul a második fiók az irodai asztal alatti szekrénykéből, megcsörren a kekszes zacskó (mert tuti, hogy minden finomságot zizegős csomagolásba rejtenek a gyártók). Nem is kell felnézni a faliórára, tudjuk, hogy 10 óra körül jár az idő

Kekszesek…

A zacskós emberek különböző típusai léteznek a munkahelyeken. Vannak a kekszesek, akiknek a fiókjában biztosan van kétfajta sütemény, de az is lehet, hogy három. Szigorúan csak az egyik megbontva, hiszen figyelni kell arra, hogy a keksz ne száradjon ki vagy a levegő hatására ne lágyuljon meg túlságosan (nápolyi, ugye), mert akkor az igazi, ha roppan, ha van mit rágni rajta. Az ínyencek egyszerre megvesznek két-három zacskó finomságot, soha nem egyformákat, hanem figyelik a kínálatot, elidőznek az ízkombinációk gusztálásával és lelkesen mesélik az asztalszomszédnak, ha megjelenik a boltban egy új termék, egy szokatlan íz vagy forma. A kekszesek fiókjában rend uralkodik, nem szeretik a munkához kapcsolódó tárgyakkal keverni a sütiszacskókat, és mivel gyakran a csokoládés keksz is a repertoár részét képezi, szigorúan kéztörlőt is tartanak a muníciós fiókban. Egyébként szívesen megkínálnak másokat is a csemegével, de csak módjával.

Csokoládésok…

A másik csoportot a csokoládésok alkotják. A fiókjukban egy- és többszemélyes csokidarabok, csokoládéval bevont nápolyiszeletek, esetleg nagy tasakban egyenként csomagolt csokifalatkák találhatók. A készlet nem túl nagy, viszont változatos. Az önmagukhoz szigorúbbak nem vesznek egész táblás csokoládét, hiszen, ha felbontják, sanszos, hogy hamar elfogy. Csak bekapok egy kockát – mondják, aztán félóra múlva ismét csökken egy kockával a tábla térfogata. Ezért inkább a szeletenként csomagolt csodákban hisznek, már csak azért is, mert ezekből nem szokás megkínálni a szomszédot. Olyan előfordulhat, hogy más „csokissal” cserélnek, hiszen mindenkinek más a beszerzési forrása, így felbukkanhatnak ritkaságok vagy rég nem ízlelt csemegék.

Gumicukrosok

Aztán ott vannak a cukorkások. A legnépesebb populációt a gumicukrosok alkotják közöttük. Van, aki arra az egy bizonyos márkára esküszik, ezért mindig tart magánál gumimacit vagy kólás és cseresznyés ízűt. Mások a változatosság miatt különböző márkájú gumicukrot is megkóstolnak, legyen az habos állagú vagy cukormorzsában meghempergetett rágógumi ízű csoda. Kisebb csoportot képez a keménycukorkások kollektívája, legfőképpen szemenként csomagolt édességet vásárolnak és élvezettel csomagolják ki a zörgős celofánból az áhított finomságot. Ismerjük még a negrósokat, az ínyencek már a fehér, a zöld és a piros negrót is bevállalják. A cukorkások egyébként nyílt lapokkal játszanak, nem rejtik fiókba a zacskót, inkább az íróasztalon jól elérhető helyen tárolják. Túl sok energia lenne minden egyes szemnél kihúzni a fiókot.

Chips-esek…

Emlékezzünk meg a chips-esekről is. Chips nélkül lehet, de nem érdemes élni – vallják, ezért biztos, hogy két-három fajta van belőle a fiókjukban. Itt is érvényesül a szigorúan egy zacskó van nyitva elv, hiszen ez a fajta nasi hamar elveszíti a ropogósságát. Legalább is hivatalosan ez a hír járja róla, de még senki sem próbálta ki, mennyi időbe telik neki a ropogósságot levetkőzni, mert addig nem maradt meg. A chips-es, ha falatozik, „véletlenül” nyitva marad a fiókja, viszont javára írható, hogy nedves törlőkendővel törli meg a kezét, mielőtt valamelyik munkaeszközéhez érne.

Egészségtudatosak…

És végül ott vannak az egészségtudatosak, akik müzlit, mindenmentes ropogtatni valót, aszalt gyümölcsöt, magokat, vagy ezek kombinációjából készült csemegéket, fehérjeszeleteket és még ki tudja, milyen szuperélelmiszereket tartanak a fiókjukban. Mindig ránéznek az órára, hogy eljött-e már az idő, amikor bekaphatnak néhány falatot. Néhanapján almát ropogtatnak vagy banánt majszolnak, esetleg bekanalaznak egy joghurtot (szigorúan a natúr fajtát, esetleg némi gyümölccsel), de ők azok, akik a legkevésbé osztják meg a többiekkel a készletüket. Nem azért, mert féltik, hanem azért, mert nem igazán érdeklődnek iránta. Pedig, ha tudnák, milyen finom a csokis-meggyes müzliszelet!

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

Forrás: munkaeropiac.eu