A flowra várva: Hogyan lehet elérni a flowt?

Csíkszentmihályi rendkívül sikeres embereket (pl. művészeket, sportolókat, kutatókat) tanulmányozott, amikor felismerte, hogy mindannyiukban van valami közös. Az igazán nagy teljesítmény akkor következik be, amikor belépnek a zónába, egy áramlásszerű állapotba, amit Csíkszentmihályi végül flownak nevezett el.

A flow élményt Csíkszentmihályi kilenc jellegzetességgel írta le, amelyeket előzményekre és következményekre lehet bontani, bár a két kategória közötti különbség nem mindig egyértelmű.

Mi kell a flowhoz, hogyan tudunk eljutni ebbe a vágyott állapotba?

Először is kellenek hozzá világos célok. Ezek a célok vonatkozhatnak rövid távon az adott tevékenységre, és persze hosszabb távon a végső célra, amelyhez az adott tevékenység kapcsolódik. Másodszor szükséges, hogy a kihívások és a képességek egyensúlyban legyenek egymással. Harmadszor a flow élmény létrejöttét segíti, ha azonnali és egyértelmű visszajelzést tudunk kapni a teljesítményünkre. Vegyünk egy példát erre: amikor egy sportoló gyakorol egy mozdulatot, világos célokkal rendelkezik. Rövid távon el akarja sajátítani a mozdulatot, ami majd végül segíteni fogja abban, hogy a riválisai fölé kerekedjen. Olyan mozdulatsort kell választani, amelyet nem tud könnyen teljesíteni (a képességek nem jóval magasabbak a kihívásnál), de teljesíteni tud (a kihívás nem jóval magasabb a képességeknél). Ez a szűk tartomány a flow csatornája: a kihívásainkat mindig igazítanunk kell a képességeinkhez

Így lehet, hogy a tegnap még flowt okozó tevékenység ma már unalommal tölt el minket, vagy ami holnap potenciálisan flowt okozhatna ma még szorongással jár. Azt, hogy a sportoló közelebb kerül-e a kívánt célhoz vagy neki magának, vagy valaki másnak (pl. egy edzőnek) ellenőriznie kell és azonnal egyértelmű visszajelzést kell adni róla.

A flowt kiváltó három tényező egyszerűen hangzik, mégis gondoljunk bele, hogy hányszor áll elő ez a konfiguráció a saját életünkben: hány olyan alkalom van, amikor egy tevékenységgel kapcsolatban határozott célunk van, az éppen megmozgatja a képességeink határát és a teljesítés sikerességéről azonnali visszajelzést kapunk? Ha ez a hármas előáll, akkor van esély arra, hogy flowba tudjon kerülni valaki.

A flow állapotot Csíkszentmihályi hat jellegzetességgel írta le: a flow során jellemző a fókuszált figyelem, az időérzékelés torzulása, az én-tudat eltűnése, a maximális kontrollérzet, az az érzés, hogy csak a jelen létezik, és hogy a tevékenység, amit végzünk teljes mértékben belülről motivált.

Ebből a leírásból jött az áramlat kifejezés is: belefeledkezve a teljesítménybe az optimális élmény egyúttal optimális teljesítményhez is vezet, szólt a Csíkszentmihályi-féle alaptétel. Habár azóta a legmagasabb szintű teljesítmény elérésére vonatkozóan vannak alternatív elképzelések, az nem kétséges, hogy a flow átélése mind a pozitív érzések, mind a teljesítmény szempontjából előnyös.

Nem véletlen, hogy a flow elmélet szétterjedt, és végül a „hétköznapi” foglalkozásokkal és tevékenységekkel kapcsolatban is létjogosultságot nyert.

Lehet, hogy kinek-kinek a saját szakmájában egy élsportolóhoz képest kevésbé megragadható a három flowt kiváltó tényező (világos célok; képességek és kihívás aránya; azonnali és egyértelmű visszajelzések), mégis, ha tudatosítjuk magunkban ezek fontosságát, nagyobb eséllyel tudunk a növekedés útjára lépni.

Ahogy említettem már, a flow előzmények és az állapotot kísérő következmények nem teljesen elválaszthatók egymástól. Többen úgy érvelnek, hogy például a belső motiváció nem a flowt kíséri, hanem megelőzi a flowt: csak olyan tevékenységgel kapcsolatban kerülhetünk a zónába, amivel kapcsolatban eleve rendelkezünk belső motivációval.

A cikkemnek A flowra várva címet adtam, nem véletlenül. Sokan, amikor a flowról olvasnak, vágynak erre az állapotra, miközben hasonlítanak Beckett Godot-ra várva című színművének főszereplőire, akik tétlenül várnak Godot megérkezésére. Egyetemisták körében például gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy sajnálják, hogy elmarad az egyetem katartikus élménye. Arról számolnak be, hogy az órák többsége unalmas, a tanárok szenvedély nélkül adják le a tananyagot, az interakció, ha van egyáltalán, lapos és kiszámítható. És persze lehet folytatni a sort.

A szenvedély ritka árucikk ma mind az oktatás, mind a munka világában

A probléma az, hogy ez a sajnálat és vágyakozás olyan viselkedésekkel társul, amelyek teljes mértékben ellentmondanak a flownak. A fókuszált figyelem ugyanis szintén olyan tényező, ami jellemző a flow állapotára, de közben előzményként, kiváltó tényezőként is működik. A flowt átélő emberek tanulmányozásában közös pont volt az, hogy ezek az emberek képesek voltak egy tevékenységre hosszú időn keresztül energiát áldozni, maximális figyelmet szentelve a helyzetnek.

Ezt kulcsfontosságú megérteni a flow szempontjából: ha valaki állandóan ki-belép egy helyzetből, párhuzamosan több dolgot csinál egyszerre, vagy egyik tevékenységről a másikra ugrál, annak nagyon kevés esélye van a flow átélésére.

Erre jó példák a fent szereplő egyetemisták, akiknek a többsége az előadás elején elkezdi nyomkodni a telefonját vagy a munkatársak, akik tízpercenként ránéznek az e-mailjeikre.

A flow élmény meghódította a világot, mert az emberek megértették, hogy mennyire jó ebbe az állapotba kerülni, áramlani. Kevésbé került fókuszba az, hogy a flow elérése kemény munka. Aki flowba akar kerülni, annak ugyanis szüksége lesz világos, konkrét célokra, a képességeinek és a kihívásnak a helyes felmérésére, azonnali és egyértelmű visszajelzésekre, belső motivációra és fókuszált figyelemre. A lényegi mondanivalóm az, hogy a flowra nem érdemes várni, mert végül ugyanúgy nem érkezik meg, mint Godot a híres darabban, a flowért tenni kell.

Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, Worri

Forrás: https://munkaeropiac.eu/